« Immobile à présent près d’une fenêtre à vigne-vierge
Elle observe à travers le rouge du mur
La foule impondérable de ceux qui ne vivent plus autour d’elle. »
Marie-Claire Bancquart : Viellesse
Ez most itt egy műhelytitok: az online fordítóműhely megálmodásában és a technikai létrehozásában volt szerencsém részt venni az első pillanattól. A honlapot nagy lelkesedéssel csináltam meg, és órákat töltöttem azzal, hogy csinosítgassam, a korábbi amatőr honlapkészítő tapasztalataimat igyekeztem felhasználni... És amikor megindult az atelier, magánszorgalomból kezdtem fordítani én is, hétről hétre… Így lettem a levelező tagozat egyetlen tagja, külsős, de ugyanakkor az egyetlen kiváltságos offline műhelytag is. És jött ez a vers, szerencsére elég hamar, és benne „a fal pirosa”. De miért piros? A versbeli én akkor most az ablakon néz ki? Vagy a falat bámulja? És ha a falat kívülről futja be a vadszőlő, akkor hogy látja belülről, hogy piros? És egyszerre csak ott voltam a szobában, és a házfalat befutó piros levelek persze belógtak az ablak elé (sokkal jobban, mint a képen, de nem találtam jobb illusztrációt), és emiatt teljesen piros volt a szoba belsejében. Talán a Nap is ment le éppen, meg ősz is volt… És persze nem kifelé, hanem saját magamba néztem, de ez a piros fény akkor is fontos volt, visszahozott valamit. Gomolygó, kicsit zavaros emlékeket, érzéseket. Már csak vissza kellett adni, magyarul. Sok órát töltöttem ezzel a verssel, meg aztán a többivel, és várhattak a zh-k, elintézetlen telefonok, e-mailek… hihetetlen, hogy minden megtalált szónak ennyire lehet örülni!
Pál Ágnes
Comentarios