« Nous avons reçu un visage pour dire des mots simples et merveilleux »
François Charron
Mindenütt jelek, ott is ahol nincs. A nem-jel jel. Minden jel. És mi kÃsérletezünk velük, ezekkel a hol hivalkodó, hol tünékeny, máskor csalóka vagy billegÅ‘ jelekkel.
Kétféle szöveg van. Az egyik többszöri olvasásra sem enged magához közel. A másik már elsÅ‘re oly egyértelműnek tűnik, csak késÅ‘bb mutatja meg igazi, rejtelmes valóját. Szerencsére abban a kivételes szerencsében részesültünk, hogy most az egyszer, a Műhely idejére, fordÃtói tevékenységünk messze nem magányos. Tizenkétfejű sárkány vagyunk. Együtt gondolkodunk, együtt olvasunk, együtt virrasztunk talán, még ha nagyon messze helyezkednek is el Ãróasztalaink egymástól. Az órára még napokat kell várni, de már lázban mindenikünk, a beszélgetés elkezdÅ‘dik, fáradhatatlan mentorunk gyöngéden bábáskodik próbálkozásaink felett. Már rajzolódik egy kép, de még Az Óra után sem rajzolódik ki.
Vajon van-e élet a Műhely után? Hogyan fogjuk betölteni az űrt, amelyet maga után fog hagyni ez az intenzÃv munka, ez a hétrÅ‘l hétre frissülÅ‘ öröm? Frissül, mert mindig új, ugyanakkor mindig önazonos öröm. Minden héten más költÅ‘t olvasunk, mégis sokszor az az érzésünk, hogy ugyanazon erdÅ‘ fái között járunk. A versek egymásra is mutatnak, és mi egyiktÅ‘l a másikhoz fordulunk, mint ama téli éjszakán az utazó.
Kezdődött Faure-ral:
« Un bruit de bois qui casse à la fin résonnait… On eût dit qu’il craquait vraiment… »
Öt héttel később nehéz nem emlékezni erre a sorra, amikor ezt olvastuk Charron-nál:
« La pensée cède à ce large espace qui gît au creux du temps »
Törik? Enged? Roppan?
Aztán Belamri:
« Le chant étale de l’océan
s’insinue dans le cœur… »
A rákövetkező héten Tuéni :
« cette voix sèche des vagues
et
tout le reste à perte de vue. »
Jelentkezzen, aki Belamri óceánja után könnyedén kiolvassa a sivatagot Tuéni verséből.
Vagy például Tuéninél:
« Infiniment couleur infiniment silence
un seul amour »
Hogy később Bauchau-nál:
« Où, sur le seul amour, l’enfant taché de vin
Versait de sel… »
Egyetlen szerelem? A szerelem egy? Páratlan szerelem? Az egy szerelmetes?
Az olvasó ritkán felejt.
Ami néha segÃt, s van hogy csapdába ejt.
Hát Ãgy. Hálásak vagyunk a jambusokért is.
Székely Éva