« dis-moi pourquoi ma vie déjà s’éloigne
comme un cours d’eau s’en va sous les tilleuls »
Jean Grosjean: Sous les tilleuils
Mondd meg, az élet miért nincs tovább? – Mondd, az életem hogyhogy már letelt? – Mondd, az élet miért ily illanó? – Hogyhogy az élet máris elszaladt?
Kezdő fordítóként sokat hallja az ember, hogy érdemes az elkészült fordítást „pihentetni”, vagyis később újult erővel, friss szempárral nekifutni a szövegnek, hogy kijavítsuk az esetleges hibákat, félreértelmezéseket stb. Így rengeteget tud javulni a szövegünk minősége.
Ahogy haladunk előre a versfordító kurzussal, úgy érzem, a fordítás „pihentetése” nagyobb értelmet nyert, mint valaha! Elképesztő, hogyan tud kiegészülni, csiszolódni, formálódni a vers az elmúló napok alatt. Egészen új megoldások születnek, rá lehet csodálkozni a szavak összecsengésére, elmélkedhetünk egy-egy kifejezés vagy szókapcsolat jelentésén. Ezerféle lehetőség, variáció, megfogalmazás kering az emberben az alatt az egy hét alatt, amíg belemerül az eredeti versbe, és igyekszik azt a legjobban visszaadni a célnyelven.
Sok minden más mellett, már csak ezekért a nyelvi játékossággal és tudatos nyelvi szerkesztéssel teli hetekért is megéri a versfordítói műhely részesének lenni!
Nagy Melinda
Comments